english
magyar

A láthatatlan szuperhős

Ez a cikk eredetileg a "Senki gyermekei" c. könyvünkben jelent meg, majd a 777 blogon futó "Megtört szívekről" c. rovat részeként, amelyet szolgálatunk vezet.

Ágnes/ Sok a harsány vendég.  Van, aki, noha még be sem lépett a helyiségbe, már a bejárati lépcsőnél hangosan méltatlankodva meséli el, hogy milyen atrocitások érték aznap, és van olyan is, aki egészen a szociális munkás asztaláig elmegy és ott mondja el emelt hangerővel, széles gesztusokkal ugyanezt. (Gyakran tekintet nélkül arra, hogy az asztalnál álló másik vendég, már korábban belekezdett a maga történetébe, vagy éppen akart valamit…)  

Ágnes pont az ellenkezője! Már hetek óta jár hozzánk, mire először beszélünk. Nyilván azért is nem vesszük észre mert nincs rajta semmi feltűnő. Az ötvenes asszony ősz haja, kopottas kabátja, introvertált viselkedése, nem rí ki a sok hasonló ember közül. S mivel nem tűnik fel, nem szólítjuk meg.

Pedig nehéz keresztet hordoz – derül ki az élettörténetéből.  Még csak harmadéves főiskolás, amikor megismerkedik a jó kiállású, jó képességű Péterrel, aki szintén oda jár. Megszeretik egymást, olyannyira, hogy Ágnes, még az igen szigorú szüleinek is bemutatja. Neki nem tűnik fel, ami az ilyen ügyekben sokkal jártasabb édesanyjának azonnal: a fiú csak egy ujjnyi bort kér a közös koccintáskor és többet az este folyamán nem is hajlandó inni. Ágnes anyja  rosszat sejt és nem rest, az első adandó alkalommal meg is fogalmazza a véleményét: – Lányom, vigyázz ezzel a fiúval, biztos iszik! Ágnes kineveti.

Járnak egymással Péterrel, majd, a szülők akarata ellenében, esküvő lesz a dologból.  Eltelnek az első felhőtlen hetek, hónapok és Anya bajsejtelmei beigazolódni látszanak:  Péterről lassan kiderül, hogy tényleg nem veti meg az italt: kimaradozik, barátokkal, kollegákkal jár el sörözni és ha hazajön,  gyakran részeg és agresszív. 

Ági közben terhes lett. Kiderül, hogy a pocakjában két baba is lakik, azért nagyobb az ilyenkor szokottnál. A szülői (nagyszülői) félelmek ellenére, az ikrek, Sándor és Marci gond nélkül születnek meg, nincs komplikáció.  Egy darabig a gyerekek körüli teendők, az érkezésük felett érzett öröm még feledteti Ágnessel a házaspár alapvető problémáit, de sok a feladat és Ági egyre inkább úgy érzi, hogy magára maradt. Ő marad otthon a gyerekekkel. Péter félbehagyja a főiskolát és dolgozni kezd. De minden nap fáradtan jön haza a munkából, a gyerekzsivaj idegesíti – és a régi haverok is hiányoznak.  Úgy érzi megfullad, nincs élete. Folytatódik a kimaradozás. Amikor hazajön, abban sincs sok köszönet: gyakoriak a veszekedések – még az anyós jelenlétében átis. Egyre gyakrabban marad ki és egyre gyakrabban jö hazan részegen. Ágnes úgy érzi kelepcébe esett. 

A gyerekekkel is gondok vannak. Viselkedési zavarok mutatkoznak már kétéves koruk körül, olyannyira, hogy a jó szemű anya orvoshoz viszi őket. Pontos diagnózis nincs, csak a félelem: valami baj van, valami nem stimmel… 

Amikor néhány év múlva már többet tudtak mondani az orvosok, Ági komolyan megretten. Sanyikánál katatón skizofréniát (merev állapotba süllyedő, tudathasadásos elmebetegséget), Marcikánál pedig szintén, némileg enyhébb fokú skizofréniát állapítanak meg. Hogy ez mennyire köszönhető Péter alkoholizmusának, genetikai predesztináltságnak, a harmonikusnak messze nem nevezhető családi légkörnek – nem tudni.  Ági úgy dönt mindenesetre, hogy nem mond le a gyerekekről, megpróbálja felnevelni őket. Óvodát próbál találni nekik – de nem fogadják, az állandó felügyeletet igénylő, súlyosan beteg fiúkat. Otthon marad végül velük, úgy hogy édesanyja folyamatosan besegít. Elbírnák ezt a terhet ketten, a pokol inkább Péter hazaérkezése előtti órákban kezdődik. Soha nem lehet tudni milyen állapotban jön meg, viselkedése kiszámíthatatlan. Egyre kevesebbszer józan.  Egyértelmű most már, amit Ágnes édesanyja már a bemutatkozás napján megsejtett: Péter alkoholista. A lelkileg amúgy is tétova, gyenge férfi egyre jobban süllyed lefelé – és ennek a család is áldozatául esik. Munkahelyén már nem tudja ellátni a feladatait, végül barátságos szavak kiséretében ugyan, de kirúgják az állásából. Új állást talált, ám innen is mennie kellett, két- három hónap elteltével. Befeküdni elvonóra nem akar – ha a nehézségek elmúlnak, bármikor képes abbahagyni az ivást, mondja, és el is hiszi.  De végül már csak ő. 

Ágnes maga is egyre nehezebben bírja az állandó feszültséget: az állandó veszekedések a férfival, a rengeteg szaladgálás a gyerekek ügyében orvosok, kórházak, iskolák között, túlságosan megterhelik szívét és gyomrát – szívelégtelenség és gyomorfekély miatt, nagy nehezen le is százalékolják. 

Már kamaszkorúak a gyerekek, amikor újabb változás következik be a család életében. Péter egy alkalommal annyira részegen megy haza, hogy minden kontrollt elveszít.  A szokásos vita közben annyira felbőszül, hogy nekiesik az asszonynak. Ütni-verni kezdi – Ágnes és a gyerekek a szomszédba menekülnek.

Ez az utolsó csepp a pohárban.  Megegyezik Péterrel, hogy nem kér tőle semmit a jövőben, de Péter költözzön el otthonról – ő többet nem akarja látni.  Ez meghatározza a továbbiakat: immár egyedül, édesanyja alkalmi segítségével neveli a két beteg kamaszt, úgy hogy közben ő maga is csupán alkalmi munkákat tud vállalni.  Ennivalóra is alig futja. Jó pár év telik el így. Ágnes, nem adja fel! A kamaszok lassan felnőnek mellette. Ha egészségesek nem is lettek, de Ági mellett, nyugodtan és biztonságban élhettek, és – bár sokszor alig volt mit enniük – nem kellett intézetben felnőniük, mint sok más sorstársuknak. Anyjuk valóban az anyjuk volt. 

Már felnőttek a fiúk, amikor kiderül, hogy Péter, Ágnes külön élő férje is beteg: hónapjai vannak hátra: rákos.  Ágnes, a hívő asszony, felelősnek érzi magát beteg férjéért is – annak lakásásra is kijár, őt is ápolja. Ilyenkor, ha szükség van rá, Ágnes anyja látja el a fiúkat.  Ágnes, egészen férje haláláig ápolja a férfit, mellette is kitart. Hite és édesanyja a segítsége ad erőt emberfeletti erőfeszítésében.

Férje halála után alig telik el egy- két év és Ágnes édesanyja is meghal. Ágnes magára marad a két beteg fiúval. Nem tudja, hova forduljon segítségért; ereje végére ért.  Ekkor hall rólunk. Eljön hozzánk, segítséget kér. Nálunk ennivalót kap ő és a fiai is és segíteni tudunk szociális ügyeik intézésében, valamint az elmaradt számlák kiegyenlítésében is. Áginak rengeteget jelent az is, hogy mentálhigiénés kollégánk,  Kati személyében megértő hallgatóra, lelki segítőre talál. Szinte napi gyakorisággal jár ide. Kati még egy állandó munkát is szerez neki, ami kicsit megemeli havi bevételüket. 

A kereszt súlyának javát persze, továbbra is neki kell hordoznia.  De példamutató élete nyomot hagy mibennünk és saját környezetében is. 

 Hősök járnak ezekbe a melegedőkbe… Csak hát kopottas ruhájuk, halk szavuk miatt senkinek nem tűnnek fel.

Készítette az: Unicial Grafikai Stúdió