english
magyar

Csak egy(et) imaóra?!

Bevallom először nehezemre esett lemenni a Szolgálat viharvert pincéjébe, de mára szinte alapszükségletemmé vált ez az imaóra.

Azért különleges számomra, mert szinte minden alkalommal erősen érzem Jézus jelenlétét; a szegényekhez, elesettekhez való különleges odafordulását, figyelmét. Megtapasztalható itt az, amit Ő mondott, cselekedett és ígért Evangéliumában. Érezni lehet, ahogy vágyakozik a megtört szív után, hogy vigaszt nyújthasson; lehajol az elesett emberhez és gyengéden átöleli. Ő ott van leginkább jelen, ahol igazán nagy a szűkség az irgalmára.

Márpedig a résztvevők közül ide sokan az élet perifériájáról érkeztek, ahol a nélkülözés és a kiszolgáltatottság a mindennapi valóság. A fizikai és lelki elvetettség leolvasható pillantásuk megtörtségéből. Ez az a hely, ahol tényleg már csak Jézus az utolsó szalmaszál.

Ilyen intenzív jelenlétének másik oka talán az, hogy ezeken az alkalmakon egészen különleges csapat szokott összejönni. A hajléktalan vendégeken kívül éppen úgy jelen vannak megszentelt életűek, a Szolgálat áldott dolgozói, vagy éppen a magamfajta Istenkereső, a polgári lét talmi biztonságából. Vagyunk itt fiatalok és idősek, hívők és kétkedők, romák és fehérek. Kétségkívül mindannyian bűnösök, akikben mégis él a remény.

És ide toppan be hirtelen maga az Isten fia, szívet repesztő módon. Végtelenül egyszerűen jön, leül közénk és szeretet közösséggé formál minket, akik ilyen nagyon másmilyenek vagyunk és mégis testvérek Krisztusban.

 

/Bakos Kristóf/

Készítette az: Unicial Grafikai Stúdió