english
magyar

Remény a reménytelenségben

„Csak Egyet”: furcsán hangzó név. Miért választottuk mégis?

Imapárokat keresünk!

Hordozzunk naponta imádságban "Csak Egyet"!

Aktuális híreink

Tekintsék meg friss híreinket!

Karolj fel!

"Fogadj örökbe" egy rászorulót!

Online támogatás

Online is küldhet nekünk adományt.

Kérjük, támogassa szolgálatunkat adója 1%-ával!

Efrata Alapítvány a Hajléktalanokért Adószám:18242090-1-42 Számlaszám: 11719001-20322546

Kati

Vöröses , fakó haja sem tudja eltakarni a származását, a nyúzott beesett, élettelen arc, a fogatlan száj pedig önmagáért beszél. – Kint árulja magát az X. téren – súgják is mögötte, a hajléktalanok, akik ismerik. Néha volt már lent nálunk. Akkor sem beszélt senkivel, lefürdött, evett, aztán elment.

A huszonéves lány ma korábban jött. Bibliaóra van, Tomi, aki maga is egykor az Anyag rabja volt dicsőítő számokat énekel. A kis imakör kör tagjai között, érezhető módon megjelenik a Szentlélek. Egy- két gyertya ég. Kati megérezhet valamit a Mennyei Jelenlétből, mert hirtelen, senkivel sem törődve előremegy a teremben, a körben ülő emberek közé, széket húz a kör szélére és leül. Olyan határozottan, erővel cselekszik, hogy mindenki csak néz, szólni nem szól senki. Az imaóra végén azután ő is jelentkezik, amikor imádságot lehet kérni valami személyes dologért. Az ima alatt, nem szól, csak a könnyei csordulnak ki – átérezzük a fájdalmát, az elhagyatottságát – ha csak egy pillanatig is. 
Az alkalom után nem sokkal, még mielőtt elmennek, kopott nylon- szatyrából szőlő fürtöt vesz elő. Felém nyújtja: - Vegyen… Meghatódom. (Nagyon.) Azt hiszem értem a gesztusát – megkínáltuk és most ő is visszakínál, amivel tud… - Köszönöm Katikám, mondom zavartan és leszakítok pár szemet. 
Aztán egy alkalommal, amikor beszélgetünk megkérdezem: Hány éves volt amikor először állt ki az utcára? Nem néz a szemembe, halkan mondja: - Tizenkettő… Az egyik szülőm bolondok házába került, a másik meghalt.. Csavarogtam. Intézetből ki- be. Aztán az a család állított ki végül, akik befogadtak, az utcáról. Azt mondták, náluk lakhatok, de éhesek a kicsik, nincs mit enniük.. – és megmutatták mit kell csinálnom….
Kati (a név fiktív), azóta is ebből él. De Isten megérintette őt és mi nagyon szeretnénk, hogy sikerüljön majd egyszer talpra állnia és megszabadulnia a megkötözöttségekből amelyek most még fogva tartják. 
Kérjük imádságaitokkal, esetleges adományaitokkal, önkéntes munkával támogassátok az ilyen és hasonló sorsú emberekért folytatott munkánkat! Köszönjük!

Készítette az: Unicial Grafikai Stúdió