Szeretnék elsőáldozó lenni

Erzsébet 1973-ban született egy Tolna megyei kisvárosban, 51 éves. Apja főkönyvelő, anyja varrónő volt. Apja sokat bántotta anyukáját és őt is gyermekkorában. Erzsébet így emlékszik vissza erre: „rugdalt, ütött-vágott".

A szülei csak nagy ünnepeken mentek el templomba. Erzsébetet ellenben mindig is érdekelte a katolikus hit és kíváncsivá tette a szomszéd kislány elsőáldozása is. Ezért 12 évesen mondta is a szüleinek, hogy szeretne elsőáldozó lenni. Az apja tömör véleménye ennyi volt: „Ilyen hülyeséget!" Ezek után Erzsébet egyedül ment el, beiratkozott a hittanra és végig járt is a felkészítőre. Mindezt a szülei csak az elsőáldozásakor tudták meg. Az alkalomra azért eljöttek, főként a nagymama jóvoltából. 

Erzsébet ezt követően rendszeresen járt templomba, és nagyon jóban lett a helyi plébánossal, aki egy idő után mintegy lányaként vagy unokájaként kezelte őt. Erzsébet pedig apja helyett apjának érezte a papot. (De kicsit az addigra már elhunyt nagypapája helyetti nagypapájának is.) A plébános az ő szeretett lelki bizalmasa lett. „Ha valami bajom volt, mindig őhozzá mentem." Az osztálytársai között akadtak, akik piszkálták ezért, hogy biztos szerelmes a papba, pedig mint mondja, nem volt köztük semmi ilyesmi. A paptól még főzni is megtanult, és ahol tudott, segített a papnak, amikor az kérte valamivel kapcsolatban. A plébános is kapott egy-két furcsállkodó kérdést a hívektől, hogy minek foglalkozik a lánnyal annyit, hiszen „vannak annak a gyereknek szülei”. Ő csak annyit válaszolt, hogy:  „nekem mindenki a gyermekem”. 

Erzsébet az általános iskolát a többieknél később kezdte és fejezte be. Középiskolába nem járt, helyette hamar munkába állt. Betanított munkásként kezdett dolgozni – előbb szövőnőként egy gyárban, majd csévézőként egy másikban. Utóbbi helyen 23 éves korától dolgozott 10 éven át, 12 órás munkarendben. Erről az időszakról úgy mesél, hogy soha nem tudta magát kipihenni.

20 éves korától volt egy nála 10 évvel idősebb párja, Károly, aki egy malomban volt betanított munkás. Erzsébet szülei folyton szapulták Károlyt, nemcsak a háta mögött, hanem a szemébe is. Károly végül „megsértődött, bevágta az ajtót” és ott hagyta nemcsak őket, hanem Erzsébetet is. Erzsébet későbbi párjaihoz is így álltak a szülők. „Mindegyikkel volt valami problémájuk, csak saját magukkal nem.” Talán a szülei negatív hozzáállása is közrejátszott abban, hogy Erzsébet végül is  nem talált férjet, nem házasodott meg.

33 éves korától „új feladatot adott neki az élet”: a beteg nagyapját gondozta otthon 24 órában (de a nagymamáját is, aki erre szintén rászorult). Eközben munkát nem vállalt, az apja tartotta el őt. 41 évesen, nagyapja halála után kezdett újra dolgozni: egy autóalkatrészeket gyártó üzemben lett betanított munkás, ahol megint 12 órás munkarendben dolgozott, mint régebben. Ez ismét rendkívül megterhelő volt a számára. „Nem volt se éjjelem, se nappalom, az egy gyilkos műszak.” Azt mondja erről az időszakról, hogy inkább lenne éhező hajléktalan, mint hogy azt még egyszer átélje. Aztán így is lett, mert 2020-ban, 47 évesen felhagyott ezzel a kizsákmányoló munkával és Budapestre jött – itt pedig ténylegesen hajléktalan lett. 3 évig csak a Fedél Nélkül folyóirat árusítása volt a jövedelmi forrása, amivel havi 20-60 ezer forintot keresett. Végül pár hónapja a Csak Egyet segítségével talált takarítói munkát egy kórházban, ahol havi nettó 200 ezer forint lett a keresete. A Csak Egyetbe úgy került először, hogy a „volt pasija hozta be”. A Budapestre költözés után 2020-ban ugyanis, 47 évesen lett egy élettársa. Azt kívánja, bár sosem találkozott volna vele. Egy év után szétváltak az útjaik, mert Erzsébet nem sokáig tűrte, hogy az apjához hasonlóan “ütötte-vágta” őt.

Egy évvel később, 49 évesen Erzsébet Budapesten összeismerkedett a karmelita szerzetesrend világi ágához tartozókkal, és még egy év elteltével, 50 évesen maga is tagja lett a világi rendnek. (Ez gyakorlatilag egy néhány főből álló kis csoportot jelent.) Hetente kétszer van bibliaórájuk és havonta egyszer vesznek részt közösen szentmisén. Erzsébet más imacsoportnak is tagja. A Csak Egyetben szintén gyakran vesz részt imaalkalmakon és havonta egyszer az itt tartott szentmisén is. Nemrégiben pedig elkezdte a Szentlélek-szemináriumot, ami a pünkösdi, karizmatikus lelkiség részeként mély istenkapcsolatba vezet be. 

12 órás munkarend, dolgozók kizsákmányolása

Egy 2011-ből származó híradás (Varga 2011) jól bemutatja a 12 órás munkarend nehézségét (ami Erzsébetre kétszer is hosszabb időn át ránehezedett az életében), egyben a munkavállalók kizsákmányolását és kiszolgáltatottságát is. 

„A Flextronics három zalaegerszegi egysége közül a legnagyobban jelenleg már 12 óráznak az emberek: három nap zsinórban este hattól reggel hatig, illetve reggel hattól este hatig dolgoznak, a kettő között pedig három szabadnapjuk van. Az utóbbi miatt első hallásra tán nem is tűnik annyira durvának a dolog, de akik csinálják, azok szerint egyszerűen gyilkos és embertelen ez a tempó. 

Az elkeseredés mellett a hozzánk érkezett panaszok közös vonása még, hogy névvel/arccal persze senki nem vállalja a véleményét, aminek egzisztenciális okait nyilván nem kell taglalni. Sokkal meglepőbb, hogy az ügyben hiába fordultunk nyilatkozatért a gyárban működő, 900 tagú vasas szakszervezethez is: azzal hárították el a megkeresést, hogy a cég etikai kódexe szerint ebben a kérdésben nem nyilváníthatnak véleményt. Rájuk egyébként sok dolgozó haragszik a történtek miatt, pedig falragaszokon is hirdetik az üzemben: a hasonló ügyekben nincs vétójoguk, csak tudomásul vehetik, hogy a munkáltató milyen rendben kívánja foglalkoztatni őket. 

Úgy tudjuk, a gyárban életbe lépett munkarend messze nem előzmények nélküli, sőt: a mobiltelefon-gyártásban érdekelt többi cégnél már régebb óta is ilyen beosztásban dolgoznak az országban. A változást, mint családbarát verziót vezették fel Egerszegen, ami a három szabadnap miatt lehetne igaz. Mégis a 12 órás műszak mellett szinte lehetetlen megbirkózni az otthoni feladatokkal is, pláne ha – mint ahogy arra sok példa van – mindkét szülő ilyen munkarendben dolgozik. Egyesek szerint a cég a munkásjáratokon akart így spórolni, hisz napjában három helyett csak kétszer kell fordulniuk a buszoknak, de ez sem feltétlen igaz, mert a másik két egerszegi egységben maradt a 8 órás rotáció. Az előző rend szerint vasárnap délelőtt mindig állt a gyár, most viszont olyankor is megy a munka. 

Általános dolgozói vélemény szerint a Flextronics egyetlen tömeges helyi munkaadóként bármit megtehet – nem beszélve arról, hogy az új munkarend jogilag nem támadható. A 12 órázás amúgy főként a 2-3 óra távolságról ingázó dolgozóknak rettentő nehéz, hisz esetükben napi 24 órából 14-16 óra megy el a munkára. A gyárban attól tartanak, hogy az átállás után főleg a helyi, törzsgárdistának számító kollégák morzsolódnak le, akik a család miatt kénytelenek lesznek kiszállni.

Írta: Tárkányi Ákos

Forrás

Varga Andor: Gyilkos tempó vagy családbarát verzió? 12 órás munkarend a Flecstronixban. ZAOL, 2011. 02. 10.