„A gyárban tanultam meg, hogy mi az a munka”

Piroska 1966-ban született Székelyudvarhelyen, Erdélyben, beszélgetésünkkor 59 éves. Apja tervezőmérnök volt, anyja egy hivatalban dolgozott adminisztrátorként. Szüleit szinte csak hírből ismerte, mert ők elköltöztek külföldre (amint hallotta, előbb Lengyelországba, majd Jugoszláviába, apja később Ausztráliába) – őt pedig hátrahagyták és rokonok gondjaira bízták. 

Piroskát így aztán rokonok nevelték, gyermekkorát az erdélyi Gyergyószentmiklóson élte. 6 osztályt végzett el, majd 14-18 éves korában egy irodában dolgozott „mindenesként”. Azután Magyarországra, Budapestre költözött. Itt albérletben lakott – fizetségként a tulajdonosoknak segített a háztartásban és a háztáji gazdaságban, utóbbinak az anyagi hasznából is részesülhetett. Eközben, 18-20 évesen be tudta fejezni az általános iskolát. Majd 20-24 évesen estin végzett gimnáziumot, mellette a Tungsram gyárban dolgozott segédmunkásként. „A gyárban tanultam meg, hogy mi az a munka” – mondja. Ahogy telt-múlt az idő, a gyárban továbbképezték, betanított munkás lett, aki időnként targoncát is kezelt, vezetett. A Tungsramban a számára adódó munka mennyisége váltakozó volt, bizonyos időszakokban nem is volt semmi teendője. Ilyenkor ideiglenesen vállalt munkát máshol – a számítógép kezelését is megtanulta, ilyen munkakörben is dolgozott. 

24 évesen megházasodott, a férje mérnök volt. Gyermekük nem született, egy év után elváltak. 

Később több más cégnél is dolgozott (többek között egy kínai-magyar vegyesvállalatnak is) különböző munkakörökben: számítógéppel, futószalagnál, raktárosként, vagy „kiszolgáló területi kommunikációban”. 54 éves korában a volt férje adott neki egy tanácsot, amit megfogadott: egy hajózási cégnél vállalt adminisztratív munkát. 57 éves volt, amikor innen leépítették, azóta új munkát nem talált, tartósan munkanélküli lett. Hosszabb ideje hajléktalanszállón él. Említi, hogy szívesen dolgozna valamilyen mezőgazdasági területen, de sajnos nem túl valószínű, hogy ilyen munkát talál. Ajánlom neki, hogy a Csak Egyetben is segíthetünk neki a munkakeresésben.

Erdélyiek bevándorlása Magyarországra a 20. században

Ügyfelünk fiatalon, erdélyi magyarként vándorolt át az anyaországba szerencsét próbálni, ami aztán sikerült, amennyire sikerült. Bár szorgalmasan dolgozott évtizedeken át, fenn is tudta tartani magát, végül szociális segítségre szorult. Nem egyedülálló a példája, sok magyar költözött át Romániából Magyarországra (nemcsak 1984-ben, amikor ügyfelünk, hanem már jóval korábban is).

1918-tól 1948-ig több mint félmillió magyar vándorolt át Magyarországra Romániából az ottani zaklatás, megvetés, másodrendű állampolgárrá válás elől. Az 1950-80-as időszakban viszonylag csekély volt az átvándorlás lehetősége. „Az 1980-as években Romániában a magyar nyelvű oktatást és kulturális intézményrendszert nagyrészt leépítették, ugyanakkor tovább folytatódott a lakosság kényszervándoroltatásával gyorsított „homogenizálás”, a magyarság megmaradási lehetőségeinek felszámolása. (...) Magyarországon ekkoriban megindult a romániai magyar ismerősök és ismeretlenek támogatása, főleg gyógyszerrel és kulturális javakkal, nagyrészt egyházi védelem alatt. Ugyancsak megnőtt az addig is rejtetten létező álházasságok száma, az átsegítéseknek egyik igen elterjedt módja. (...) Az 1985-től meghirdetett falurendezési tervek után – amikor már a falusi magyar tradíciókat is fel akarták számolni – Magyarország egyre inkább próbálta nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvéleményt is felrázni és felhívni a figyelmet az erdélyi magyarság veszélyeztetett létére. Magyarország felhasználta a szocialista országok sorában élvezett kiemelt nemzetközi presztízsét arra, hogy befogadhassa és segíthesse az Erdélyből érkező menekülteket, menedékeseket és a törvényesen áttelepedettek tömegét. A romániai változások felszínre hoztak olyan jelenségeket is, amelyek kedvezőtlen következményekkel jártak a kisebbségi magyarság számára. Bizonyos szempontokból még rosszabb lett 1990-től, a változás utáni időkben, a nacionalista megnyilvánulások befolyásolták kulturális és gazdasági lehetőségeik beszűkülését is.” (Szakáts 1995) Így az átvándorlás Magyarországra nem csökkent. 

Egy szociológiai kutatás során az 1987-1992-es időszakban Romániából Magyarországra érkezett bevándorlók társadalmi összetételét és helyzetét vizsgálták. A kapott adatok között figyelemre méltó, hogy 1989 előtt csak egyharmados arányban telepedtek le Budapesten az érkezettek, az ezután érkezőknek már több, mint a fele itt élt (Szakáts 1995). Ennek oka lehetett, hogy a magyarországi rendszerváltozás egyik fő háttértényezője a Szovjetunió meggyengülése és vele a szovjet piac összeomlása volt – így a kialakuló gazdasági válság viszonyai között Budapesten még mindig inkább remélhettek munkát az érkezők, mint vidéken. 

Terveikről, reálisan szerény vágyaikról néhány vallomás: 

„Egyszerűen úgy szeretnék élni, hogy meglegyen a békés nyugalmam. Ne legyünk zaklatva, mint otthon voltunk. Ott nagy bizonytalanságban éltünk, sose tudtuk, hogy holnap mi lesz.”

„Szeretnék jobban beilleszkedni, saját lakást venni. Szeretném minél előbb megkapni a magyar állampolgárságot, hogy igazán otthon érezzem magam. Remélem más lesz az életem, ha már magyar állampolgár leszek.”

 „El akarom végezni az egyetemet, ösztöndíjat akarok kapni külföldre, társadalmi megítéltségem jobbra változását elérni.”

„Két könyvet szeretnék írni, azt szeretném, hogy ebben ne akadályozzanak anyagi gondok, és felnőtt gyermekeimnek is biztonságos körülményeik legyenek.”

„Szeretnék jobban élni, mint otthon. Megpróbálok magánrendelőt nyitni, mert manapság csak abból lehet megélni.”

„Beteg gyerekem gyógyulása a legfontosabb és az, hogy úgy tudjak élni, hogy a másik két gyermekem ne érezze ennek hátrányát. Szeretnénk taníttatni gyermekeinket és majd egy nagyobb lakást venni.”

„Békésen és nyugodtan szeretnék élni és a nyugdíj után hazamenni Romániába dolgozni.”

„Öt év alatt vissza fogom fizetni a lakáskölcsönt, egy kis autót venni és annyi pénzt szerezni, hogy évente egyszer-kétszer hazautazhassunk Erdélybe.”

 ( A gyűjtés forrása: Szakáts 1995)

Írta: dr. Tárkányi Ákos (2025)

Forrás

Szakáts Mara: Az Erdélyből áttelepült magyarok otthon-képe. Az 1987-92 közötti migránsok integrációja és szociológiai jellemzői.

https://adatbanktest.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a065.pdf