Kettétörte az életét egy részeg kamionos

Tibor 1999-ben született Dunaújvárosban, 26 éves. Szüleit szinte csak hírből ismerte, mert döntően állami gondozásban nőtt fel. Anyjáról annyit tud, hogy nyolc osztályt végzett, majd autodidakta módon megtanulta a bőrdíszműves mesterséget, amivel pénzt is keresett, de idővel abba kellett hagynia, mert allergiás volt a műhelyben használt vegyszerekre, vért köpött tőlük. Az apja 3 éves korában eltűnt, de ő 15 évesen kinyomozta, hol van, és megtalálta. Az apja akkor fél oldalára bénult volt, és a fejét platinalemez födte, mert fejszefokkal fejbe verték. Az apjának egyébként 13 gyermeke született, akik neki mind féltestvérei, míg az anyja részéről egy féltestvére volt. A szüleinek rajta kívül volt még egy közös gyermekük, az ő egyetlen édestestvére.

Tibor 3 hónapostól 6 éves koráig csecsemő- és gyermekotthonban élt, majd ekkor kivette őt a nagymamája és hazavitte magához. De fél év után nagyon beteg lett a nagymama, ezért kénytelen volt visszaadni őt állami gondozásba. Attól kezdve azért gyakran látogatta őt, és beszélt neki az anyjáról. Nem túl szépeket, de ennek ellenére fontossá vált Tibor számára, hogy neki van odakint egy anyja. Az intézetben gyerekként időnként játéktelefonon „hívogatta” az anyját.

Anyjáról annyit tud a nagymamájától, hogy Pakson és egy kis faluban élt ekkoriban, és alkoholista volt, akinek volt több alkalmi jellegű kapcsolata. Félig prostituált módra élte az életét – alkoholért, ételért, szállásért ment bele egy-egy rövid, alkalmi jellegű kapcsolatba. Tibor 13 éves volt, mikor meghalt a nagymamája cukorbetegségben. 

Tibor az intézetben már 10 éves korától drogozott, „biofüvet” szívott, ami elmondása szerint zsálya és vadkender keveréke volt (ezt egy barátja hozta neki), emellett speedet is fogyasztott időnként. 13-14 évesen alkalmanként kezdett kristályt (metamfetamint) fogyasztani, ami idővel rendszeressé vált.

Az általános iskola elvégzése után szakközépiskolában szerkezetlakatosnak, hegesztőnek tanult, de ezt az iskolát végül csak 21 éves korára tudta befejezni. 18 éves kora után nem az utógondozást választotta, hanem elment dolgozni, alkalmi munkákat végzett és egy, az állam által fizetett, bérelt lakásban élt.

Annak, hogy az iskoláját nem tudta idejében befejezni, egy nagyon súlyos baleset volt az oka, ami az iskola félbehagyásánál is komolyabb következménnyel járt, kettétörte az életét. Tibornak 14 évesen kezdődött partnerkapcsolata egy nála 10 évvel idősebb nővel, Gabriellával. Egy év múlva született egy kisfiuk, majd még egy évre rá két ikerlányuk. Gabriella apja jómódú ember volt, aki nem ellenezte a kapcsolatukat. Elhatározták végül, hogy összeházasodnak. Már ki volt tűzve az esküvő időpontja, amikor egy alkalommal, ő vezette az autót, amiben Gabriella és a gyermekeik is ültek – ekkor egy kivilágítatlan ukrán kamion részeg sofőrrel elébük rohant egy útkereszteződésben. Tibor fékezett, de belerohantak, alácsúsztak a kamionnak. Gabriella és a gyermekek meghaltak a balesetben. Tibor túlélte, bár az orvosok szerint erre csak 10% esélye volt. Egy éven át tolószékben élt, utána másfél évig segélyből tengődött egy lakásotthonban. Csupán 17 éves volt a baleset idején.

Tiborra igen súlyos pszichés hatása volt a történteknek. Mint mondja, „megbolondultam a balesettől”. Ezután minden nőben betegesen Gabriellát látta, ezért ettől kezdve nem tudott szerelmi kapcsolatot kialakítani – meg azért sem, mert állandóan attól rettegett, hogy ha valakivel abba kezd, megint jön egy ilyen katasztrófa.

Pár év után magányában, elesettségében hallgatott egy férfira, aki felvetette neki a szexuális kapcsolat lehetőségét. Az első homoszexuális aktust aztán továbbiak követték – végül belekerült egy férfi prostituált életmódba. 300-700 ezer forintokért vállalt fél napokat, a kuncsaftok között emlékszik kínaira, ukránra. Mindezt egy évig, 24-25 éves korában csinálta. Volt ekkoriban néhány alkalmi női partnere is, akik fizettek a szexért (velük főként egy bizonyos kávézóban találkozott). A pénzt felélte, jórészt drogra költötte.

Az ezt megelőző életszakaszában, a súlyos balesetéből felépülve még nem így képzelte el a jövőjét: 21-23 évesen előbb szociális gondozó és ápoló szakmunkás képesítést szerzett, majd elvégzett még egy nehéz- és könnyűgépkezelői tanfolyamot is (ami daru, targonca, buldózer kezelésére készítette fel). Rövid ideig dolgozott is; betanított munkásként, papírgyári salakozóként. Csak azután jött a prostitúció, aminek az vetett véget nemrég, hogy akadt egy állandó férfi partnere, egy Magyarországon élő ukrán férfi, aki eltartotta őt. Vele élt, nála lakott az elmúlt egy évben – csak éppen összevesztek a közelmúltban. Hogy mi lesz a kapcsolatuk jövője, még nem világos.

Tibornak többféle egészségi problémája is kialakult mára, fiatal kora ellenére. Korábban diagnosztizáltak nála szívzörejt, epilepsziát és ADHD-t, az utóbbi egy évben ezek mellé még asztmát is. Mindezek miatt leszázalékolták, 88%-os rokkantnak nyilvánították. Kap rokkantnyugdíjat is, és a betegségei miatt még emelt szintű családi pótlékot is – azt pedig mind drogra, kristályra költötte az elmúlt évben, miközben a partnere eltartotta őt.

 

Balesetek által okozott traumák

 

„A trauma olyan mély lelki sebet jelent, amelyet különösen intenzív vagy megdöbbentő események okozhatnak, mint például balesetek, természeti katasztrófák.  Két fő kategóriát különböztethetünk meg: a fizikai és a pszichológiai traumát. A fizikai trauma testi sérüléseket foglal magában, mint például balesetek vagy testi bántalmazás következményei. A pszichológiai trauma esetén viszont olyan események okoznak lelki sebeket, amelyek mélyen érintik az egyén érzelmi állapotát. A trauma jellemzői között szerepel az, hogy gyakran hirtelen jön, és az érintett személyek nem készülnek fel rá. A megélések intenzitása és a trauma utáni stressz szintje jelentősen befolyásolhatja az egyén általános jólétét és mindennapi működését.”  (Forrás: Traumafeldolgozás) 

„A trauma pszichológiai következményei változatosak lehetnek, attól függően, hogy az egyén milyen típusú és mértékű trauma eseményt élt át. A következmények közé tartozik:

– Stressz és szorongás: Állandó riasztási állapot, mely az események után jelentkezhet.
– Depresszió: Mély, tartós levertség, mely akadályozza az egyén napi tevékenységeit és életörömét.
– Posttraumás stressz zavar (PTSD): Intenzív, visszatérő emlékek, rémálmok, és a trauma helyszínének vagy kiváltó okának elkerülése.
– Érzelmi érzéketlenség: Az érzelmek elnyomása vagy az érzelmi reakciók hiánya.

Ezek a hatások nem csak rövid távon, hanem hosszú távon is befolyásolhatják az érintettek életminőségét, kapcsolatait és önbizalmát. Az időben történő felismerés és kezelés kulcsfontosságú a súlyosabb pszichológiai következmények megelőzésében.” (Forrás: Traumafeldolgozás)

 

„A közlekedési baleset során átélt élmények, a testi fájdalom, a halál közelsége, a mentőcsapatok megérkezésére való, reménytelennek tűnő várakozás, mind nagyon mély nyomot hagy. Megingatják azt az alapvető hitet, hogy az ember biztonságban van a világban és nem érheti nagy baj. Emiatt a bizonytalanság miatt szorongásos rohamok alakulhatnak ki, melyek az enyhe félelemtől kezdve egészen a pánikrohamokig terjedhetnek.
A balesetet követő időszakban a túlélők gyakran emlékeznek vissza a történtekre: képek, érzések villannak be, álmukban gyakran újraélik az eseményeket. A mindennapi élet egyes helyzeteiről, tárgyairól eszükbe jutnak a baleset körülményei, ami felszakítja a régi sebeket.” (Veress 2022)

 
„Poszttraumás stressz betegség
A túlélők érthető módon nem szeretnek emlékezni a történtekre, így mindent megtesznek, hogy elkerüljék az események felidézését. Nem szívesen beszélnek a balesetről, és távol maradnak minden olyan tevékenységtől, helytől, ami a régvolt dolgokat juttatja eszükbe. Vannak olyanok is, akik képtelenek felidézni az eseményeket, tudatalattijuk nem engedi, hogy emlékezzenek a részletekre. A túlélők gyakran kerülik a társaságot, izolálódnak környezetüktől. Rosszabb esetben úgy érzik, képtelenek emberi érzésekre, nem tudnak szeretni többet. Jövőképük elvész, azt hiszik, képtelenek normális életet élni, nem lesz soha családjuk, nem várhatnak már semmit az élettől.

Az elkerülő magatartás mellett megjelenik a túlzott éberség. A beteg nem tud aludni, ezért állandóan fáradt. A kimerültség miatt képtelen kontrollálni az indulatait, a legváratlanabb pillanatokban lesz dühös és agresszív. Sokan koncentrációs zavarokra, figyelmetlenségre panaszkodnak.

Ezen folyamatok összességét poszttraumás stressz betegségnek (PTSD) nevezzük. PTSD gyakrabban alakul ki nőkben, fiatal felnőttekben és alacsony szociális körülmények közt élőkben.

A PTSD-ben megbetegedettek kétharmada más mentális betegségre is fogékonyabbá válik, így gyakrabban fordul elő köztük depresszió, alkohol- vagy drogfüggőség és egyes szorongásos kórképek is. A balesetet követően a betegek 15 százaléka teljesen felhagy a vezetéssel, 93 százalékuk pedig nem vezet olyan időjárási, forgalmi körülmények vagy útviszonyok közt, ami a balesetre emlékezteti őket.

A traumát követően a túlélő áldozatnak nagyon nagy szüksége van a támogatásra, a család, a barátok segítségére. Lehetőséget kell teremteni és bátorítani kell őt, hogy beszéljen a történtekről, az érzéseiről, a gondolatairól. Szakember segítségét igénybe véve erősíteni kell a megküzdési mechanizmusokat.

A PTSD kialakulását követően megoldást jelenthet a gyógyszeres kezelés, mely elsősorban hangulatjavítók és szorongásoldók felírásából áll. Ezt kiegészítheti pszichoterápia, melynek során a terapeuta vezetésével a beteg újra felidézi az eseményeket és megérti az ezekhez kapcsolódó gondolatait, érzéseit. A kezelés fontos részét képezi a pszichoedukáció, vagyis a betegség lefolyásának, tüneteinek minél alaposabb megismerése, megértése.” (Veress 2022)

Írta: dr. Tárkányi Ákos (2025)

 

Források

 

Traumafeldolgozás. Pszi Pont.

https://pszi.hu/traumafeldolgozas/

 

Dr. Veress Dóra: Közlekedési baleset – nem csak a test sérül. webbeteg.hu, 2022. 04. 12.

https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/12344/baleset-psziches-kovetkezmenyei